Csatt

Csatt. Semmiség, csak egy kézmozdulat. Igazán túl lehet élni. Bekötötted magad.

Csatt. Semmiség, csak egy kis koccanás. Hátul ültem, megfejeltem a sofőr fejtámláját, roppant egyet a nyakam. Túl lehet élni, előfordul az ilyen, nem akkora gáz egy kis bibivel élni eztán. De bárcsak bekötöttem volna magam!

kosdbe.jpg

Szeretek többedmagammal utazni, és szeretem mindannyiunkat biztonságban tudni. Ha tehát én vezetek, richtig így kezdjük a telekocsit:

– Mindenki bekötve?
– Nanááá! :P
– Komolyan kérdem.
– De hátul nem is kell. – Dehát szorít. – De én kitámasztom magam. – De én fizetem a bírságot. – De én ráültem. – De én csak így a kezembe fogom. – De úgyis közelre megyünk. – De úgyse fékezel nagyot!

Három perc idegállapot után persze kiegyezünk: mindenki becsattintja a biztonsági övét, én meg szabálymániás kényszerbeteg vagyok.

Válasz

Minden ilyen közlekedésbiztonsági szócsata után azon törtem a fejem, mivel spórolhatnánk meg ezt a kört. Megvan: bepróbálkozok egy táblával. Ha a meggyőzés nem megy, talán a bürokrácia beválik: „Nem tehetek semmit, be kell kötnöd magad, ki van írva.” A héten emberkísérlet, nagyon fogok vigyorogni, ha működik!

Ha Te is kedvet kapsz hozzá, kedves Olvasó, ide kattintva letöltheted a nyomtatható fájlt (pdf/word). Ha pedig van egy jobb ötleted, esetleg már sikerre is vitted, kíváncsian várom kommentben :)

kosdbemagad.jpg

Kérdés

Hogy a hernyóba tud minden áldott évben csak magyarból 300 a szélvédőn át távozni az élők sorából, mikor már vagy hatvan éve csak egy mozdulat lenne bekötni magunkat?

Kifogás

Igaz, csak harmincvalamennyivel döcögök a pénteki csúcsban, de őszintén szólva lábon ennyivel is esélytelen lennék felvenni a versenyt. Nade a karom, az igen! Bicepszből tuti megtartom magam egy közepes koccnál. Hisz 30-ról nullára ütközni csak annyi, mintha hirtelen felindulásból fölkapnék három-négy ugyanakkora állatot, mint én. Erre simán rábízom az életem.

Nade velem lehet alkudni, nem muszáj mindjárt koccanni. Vezetek, mint szoktam. Nézmár, drágult a benzin, annyi, mint… Az egy labda? Basszus, egy gyerek!!! Kuplungfééék!!! Idő belassul. Csak most legyek elég kemény! Ehelyett egy horrorpillanatra hárommázsássá nehezülök, kifeszített karral támasztok, a seggem csúszik előre, térd bicsaklik, féket nem is nyomom, még épp az ülésbe feszítem magam a kormánynál fogva, de azt valakinek tekerni is kéne! Benne leszek a tévében!

Vagy: jobb hátsón ülök, prezidentbe. Mi a fene? Karom magam elé ka… Az orrooom!!! A nyakam. Snitt. Ki ez a sok kukásmellényes?

Van persze akkora mázli, hogy öv nélkül is megússzak egy vészféket. Bekötetlenül túlélt karambolról is hallottunk már. Az öv is csinálhat sérülést - de ha már muszáj, inkább választanám a bordatörést, ahelyett az orbitális csukafejes helyett, amit az öv is csak a bordám árán tudott megfogni.

És hát sajnos létezik akkora ütközés, amikor már csak az a kérdés, hogy szerencsétlent az öv vágja háromba, vagy a landolás a fasor túlvégén. Továbbá az öv a rákot sem gyógyítja, és a világbékére is hatástalan.

Na meg mindannyiunknak van egy kocsmában elsütős sztorija a sógorának a sógoráról, aki egyszer kizúgott a szélvédőn, pont mielőtt a kocsija a szakadékba esett. A szemét mázlistának a haja szála se görbült, csak pont olyan hülye maradt, mint volt. De minden ilyen sztorira jut vagy ezer másik szélvédőn kiröpülős, amit nem mesélünk annyit, mert túl szomorú a vége.

Muszáj idéznem a Tasnádi Péter – Juhász András – Horváth Gábor szerzőtrió huszonéve megjelent „Fizika körülöttünk”-jének daliás szavait:fizika-korulottunk-diagram.jpg

„Tegyük fel, hogy a gépkocsivezető mellkasával ütközik például a kormánynak, s durva becslésként tekintsük a mellkas deformálódását, tehát az ütközési hosszat 10 cm-nek. (Ez valószínűleg már a bordák összeroppanását jelentené, most azonban csak az erőhatások megközelítő kiszámításával foglalkozunk, s a biológiai következmények hátborzongató leírásától eltekintünk.) A valóságban egyébként kissé bonyolultabb a helyzet, mert ha a volánban megkapaszkodó vezető megmerevíti a karjait, akkor egy kartörés árán esetleg meghosszabbíthatja az ütközési utat.”

El ne mulasszuk továbbá tanulmányozás tárgyává tenni a Sötét Lovag tudományos igényű szemléltető anyagát a fejen pörgő limuzinban követendő túlélési taktikáról:

Na, amíg ezt a videót le nem tudja vetíteni az anyósülés támlája, addig jó szolgálatot fog tenni az egyszerű „Kösd be magad” tábla. Ha még ennél is jobb ötlettel szolgálnál, kérlek, támadd be a kommentszekciót.

Addig pedig jobbat nem is kívánhatnék: kösd be magad! :)

1 Komment

A bejegyzés trackback címe:

https://diszduda.blog.hu/api/trackback/id/tr1013835292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.06.23. 14:44:50

Én azóta csatolom be magam,mióta az első légzsákos autóm állandóan bimbammozott ha nem tettem. Manapság már 500 méterre is megteszem.