A malacorrú Passat + Youngtimer-kvíz

2015-08-13 Klausjürgen kvíz

Mielőtt a külső fejlesztésekre rátérnénk, csapjunk egy kis gyorstalpalót a típusból. Elsősorban mert egyelőre magam is csak annyit jelenthetek ki, hogy az egyik kedvencem – azt már csak erős megszorításokkal, hogy értenék is hozzá.

A Volkswagen Passat másfél évtizedes munkával, 1988-ban érkezett meg a 3. generációjához. A vadiúj B3-as platformon két karosszériaváltozat, a szedán (Limousine) és kombi (Variant) osztozott. Idegenül hatott a „zseléforma” stílusú, hűtőrács nélküli (igazából lökhárító alá rejtett hűtőrácsos) orrkialakítás, amely a Passatot dizájnszempontból az 1981-ben bedobott Auto 2000 koncepció-kupé utódjává teszi:

VW Auto 2000 a frankfurti autókiállításon 1981-ben

Extra

Háromféle felszereltségi szintből (alap CL, felextrázott GL, sportos GT), ezen belül pedig az 1.6-os, 80 lőerős dízeltől a majd’ háromliteres, 184 lovas hathengeres, netán G-kompresszoros benzinesig terjedő motorpalettáról választhatott a boldog vásárló. Emellett olyan, ma már szinte szériafelszerelésnek számító extrákkal is bővíthette (elsősorban az erre igen rászoruló CL-t), mint digitális klíma, blokkolásgátló, elektronikus sperrdiffi, fedélzeti számítógép, tempomat, automataváltó, tolótető, ülésfűtés vagy kormánymagasság-állítás. Sőt akár spéci – azóta feledésbe merült – funkciókkal is menőzhetett, mint a sofőrre és anyósülés-utasára automatikusan rácsukódó (de csak válltól derékig keresztbehúzott, emiatt az altestet csak a műszerfal aljára szerelt térdpárnával megfogni tudó) biztonsági öv, a légkondi-fílinget legalább télen biztosító, hőfokszabályozós Thermotronic automata fűtés vagy a kihagyhatatlan magnókazetta-tároló.

Kvíz

Teljesebb képet kapunk a korról, ha (elsősorban tojáshéjjal felszerelt olvasóink kedvéért) felidézzük, hogy a hármas Passat szedán olyan modellekkel versenyzett Európában, mint a

a Volkswagen-konszernen belül pedig az

Audi 80 B3 és
Seat Toledo 1L típussal osztozott a piacon.

A kontinens innenső felén még a béketábor utolsó pillanatban előremenekülő autóiparának gyöngyei: az

is állták a sarat.

Ha kíváncsi vagy rá, felismernéd-e őket, most tesztelheted :) Megfejtés itt.

MEGFEJTÉS

Staféta

Az 1,6 millió példány eladásában (meg abban, hogy bár az első darabok három év múlva már oldtimer-korba lépnek, de a malacorr még ma is minden utcában szembejön) sokat segít a megbízható nyúzásállósága, a (bármily udvarias „elférsz?” kérdést komolytalanná tevő) táncparkettméretű helykínálata vagy a minimális légellenállása. Ez utóbbi kétlem, hogy a napi használaton sokat befolyásolna, de azért a szedán 0,30-as alaktényezője állati modern pofát adhatott a katalógusadat-listának.

A típustól a stafétát 1993-ban az erőteljes fészlifttel létrehozott – hősünkkel oldalnézetből akár össze is téveszthető – Passat B4 vette át, amely (bár a B3-as szerintem legszebb vonását, a malacorrot feladta ugyan) újításaival hasonlóan népszerűvé vált, mint az elődje.

Projekt

A blog projektjében megújuló, dédelgetett 1.8-as CL szedánunkról elmondhatjuk, hogy 4,6 méterét és 1155 kilóját (plusz minket ötünket a 495 literes csomagunkkal) mind a négy hengerének 90 lóerejével éppen 14 másodperc alatt gyorsítja nulláról az űrbe. Ezt a mutatványt könnyedén fokozza 172 km/h-ig, ami éppen elég ahhoz, hogy még én legyek fölül. (Oké, ha tényleg faltól-falig töltjük, esetleg a vonóhorogra akasztunk egy Trabantot, talán kicsit türelmesebben gyorsul.) Az elöl gólyaláb-tárcsafék kombóval, hátul csatolt lengőkarral és dobfékkel kordában tartott 14-es kerekei természetesen fronthajtással tépnek az aszfaltba, amihez 8-9 liter benzint fogyaszt.

Alapfelszereltsége és műszaki jellemzői (pl. a befecskendező-rendszer és a katalizátor) még a konkrét példány 1992-es gyártásakor is bőven korszerűek voltak. A 30 körüli rendelhető extra közül is csak néhányat hiányolok a mienkből (a már most is meglevő tolótető és vonóhorog mellé):

a klímát
a fordulatszámmérőt
a GT-stílusú gyönyörű oldalburkolatot
a kocsi orrát hangsúlyozó fehér első indexbúrákat
az utcai autók közt talán egyedülállóan elegáns hátsó légterelőt (mindezeket a projekt keretében be is szerzem),
a derékban is állítható sofőrülést (mivel ezzel minden bizonnyal nem lennék kénytelen a fejtámla teljes funkcióvesztéséig hátradönteni a háttámlát, talán erre is sort kerítek),
a kettéosztva ledönthető, könyöklővel szerelt hátsó ülést (ha véletlen szembejönne, nem hagyom ott, de annyira azért nem fontos, hogy felírjam a listámra) és
a fedélzeti számítógépet (igazából csak az olajhőmérő miatt lenne érdekes, szóval inkább betöltetlenül hagyom a hiányát).

Praktikus lehet még az ABS, esetleg a folyadékkuplungos automata összkerékhajtás, meg bitang jól állna a kocsinak az eggyel nagyobb, 15”-os kerék, de ezek (a beépítés végtelen gazdaságtalanságából eredően) természetesen csak elméleti felvetések maradnak a következő lottósorsolásig.

Végezetül nézzünk bele a Malacorrú néhány korabeli reklámjába: