Szembenézek a mogorva igazsággal: a youngtimer-projekt nagy részét bizony a fölpörgetett karbantartás teszi ki.

Megint a hangok: egyik reggel a Passat dörömbölni kezdett. Alapjáraton úgy remegett a kipufogó, mint akit ütvefúrnak. Először persze reménykedtem, mindjárt elmúlik, vagy tán agyamra ment a sok autódajkálás, és csak a hipochondria zakatol a fülemben. De tanúbizonyítás igazolta az ügy komolyságát: én még a tagadás fázisában tartottam, mikor kiderült, hogy esküvőikocsi-projektünk csendestársa (fedőnevén menyasszony) már percek óta azon töri fejét, mennyire kíméletesen hívja fel a figyelmem, hogy a - hosszas foltozgatás után októberben rendbetett - kipufogó eddig tartott. Hogyisne, nem, az nem ér!

Annyira azért kitisztult a kép, hogy ez az ütemes dübörgés máshogy hangzik, mint a kipufogójavítás előtt folyton kísértő csörgés-zörömpölés. Szóval ez most inkább vagy a motorban valami, vagy nem.

A szaki először arra gyanakodott, az egyik henger lustálkodik magában, méghozzá gyertya, esetleg gyertyakábel miatt, mígnem rájött, hogy a hengerfejen található, nem kevés tömítés egyike öregedett el, pont annyi fölösleges levegőt pöfékelve be, amennyi az alapjáratot az említett ütemes remegéssé torzítja. A diagnózist a tömítés cseréje által azonnali gyógyulás követte.

Ha már ott volt a kocsi, előrehoztuk a szokásos decemberi kisrutint, ki is cserélték a jobb oldali kormányösszekötőt, a gömbfej megfáradt gumiharangját és a vízcső-elosztót (ami már eresztett némi hűtőfolyadékot, ezt azért illett volna észrevennem). Gyors futóműállítás az új alkatrészek miatt, és vihettem is. Eddigre már az éves olajcserén is túl volt szűrőstül.

Mint kiderült, a fékbetétekre nem hiába ír elő csupán ellenőrzést a kezelési kézikönyv: bár bőven megfutották a maguk 30 ezer kilométerét, cserére mégsem szorulnak. Azért a téli karbantartásra beütemezett 40 kakaó még így is ügyesen a másfélszeresére szökött.

A fejlesztések állásáról hamarosan.