Helyezkedjünk el kényelmesen az automobilban: kapcsoljuk fel a szellőzést, élvezzük egy percig az arcunkon szikrát vető forró fuvallatot, hogy megállapíthassuk: nyáron hideg kell!

1. Tekergethetjük a ventillátorkapcsolókat, trükközhetünk szélterelővel és résnyire húzott hátsó ablakkal, jegespalackozhatunk, vagy amit akarunk, a légkondi ma már az életben maradás, és ami még ennél is fontosabb, az esküvői kocsikázás alapfeltétele. Passatunknak hát ezt a lécet kétségkívül meg kell ugrania jövő ilyenkorig.

2. Ha a felhőtlen és klímátlan nyári autózást a tolótetővel szeretném kissé megkönnyíteni, szintén arcomra forr a mosoly, amikor az égi ablak gombnyomásra szívszorító kattogással jelzi, hogy akarna ő hátracsusszanni, de nem fog. Másik funkcióját, az előrebillenést pöccre tudja a szerkezet, viszont a visszacsukás már ekkor is csak egyik oldalt megy önerőből. A bal szélét egy törött toló/húzó fémdarab csavarhúzós hátraszuszakolása után sikerülhet vízszintesbe préselni, kézzel. Hogy erre a módszerre (egy tavalyelőtti nyaralás során, térdig állva az egyszercsak becsukhatatlanná vált tetőablak okozta meglepetésben) micsoda sikerélmény volt rájönnünk, azt elképzelhetitek.

3. A kazettás magnó többet ad a boldog retrófeelinghez, mint bármi. Ha működik is, az csak fokozza az örömöt, és én erre a fokozásra telhetetlenül igényt tartok. Szóval életet varázsolok a lejátszóba, hogy felváltva hallgathassuk tizenéve őrzött kazettáinkat és a magnó-MP3 adapterbe dugott csakazértis Scatman Johnt.

4. Pattintsuk fel a motorháztetőt is! Ne restelljük szemügyre venni szeretett autónk lelkét, melynek ártatlanságához bár kétely nem férhet, fizikailag azonban ellentmondást nem tűrően mocskos. Csakhogy már nem sokáig: a homokvihar-installációt egy alapos motormosással söpörjük el, hiszen ha az ember már eljutott addig, hogy mindig tiszta gatyát vesz a farmer alá, akkor logikus, hogy a géptetőt se akarja szégyenkezve kinyitni. E lélekemelő analógiát folytatva feltételezhetjük az is, hogy a motor egészsége szintén megkívánja a tisztaságot, amelyet ez a példány tőlem legalábbis még sose kapott meg.

5. Fordítsuk el végre a slusszkulcsot, hadd halljuk dörmögni a benzines mackót! Ami dörmögés most szó szerint a jövő zenéje, mert ma még keservesen elnyomja az a csörgő, zörgő, pattogó perpatvar odalentről, amitől minden pillanatban azt hiszem, a legutolsót rúgja valamelyik kipufogódob. Megjárt már néhány szervizkört, de még keresi az igazit. Csak remélem, hogy teljes kipufogócsere nélkül is kisimíthatjuk ezt a menyasszonyi kocsihoz méltatlan csühögést.

6. Ha már úgyis alánézünk a kasztninak, tuti megakadunk a küszöb alatt, ahol az első emelőpontokat egy arra tévedő szerelő vagy gumis (persze ez csak feltételezés, akár egy alatta feltápászkodó óriásteknős is lehetett a ludas) szép szimmetrikusan megroppantotta. Jó volna legalább utólag tudni, kire ne bízzam rá többet a verdát, de mivel eddig túl ritkán néztem alá, az esélytelen nyomozás helyett egy finom lakatolás vár rá.

7. Egyúttal megállapíthatjuk, hogy a rozsdamentes állapot (amit alig két hónapja egy szerelő is megerősített) sajnos igencsak viszonylagosan értendő a kocsi alja és főleg a felületi rozsda tekintetében. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy az egyébként tökjó autót semmiképp se kelljen pár év múlva nyugdíjazni egy ilyen bomlasztó jellegű alulról jövő kezdeményezés miatt.

8. Természetesen idén és jövőre is esedékessé válik pár szokásos karbantartási művelet (olaj, fékbetét, kutyafüle), amiket szürke hétköznapiságuk miatt ugyan nem tekintek a projekt részének, de annak ütemezésére azért komoly hatással lesznek.

Mindezeket persze egyenként is sorra vesszük, amit eljön az idejük. A Passat belterével pedig legközelebb folytatjuk.