Hogy lesz az öregedő családi járgányból friss menyasszonyi autó? A következő egy év során megszülető választ itt követheted (ha van kedved, alakíthatod is) minden csütörtökön.

Menyasszonyommal a jövő nyáron ünnepeljük életünk összecsatolását, az esküvőszervezés egyik első lépéseként pedig úgy döntöttünk, a ceremónia helyszínei között a hagyományos virágos-dudálós-tükrönszalagos autókonvojjal vonatoztatjuk majd végig a násznépet. Az esküvői autó szerepét pedig szeretett, addigra 24 éves családi autónkra bízzuk.

Lakodalmas kocsinknak azonban hosszú utat kell bejárnia a következő egy évben ahhoz, hogy benne integetve és belőle kiszállva is teljes fényében tündökölhessen az ifjú pár, azaz mi. A teljes fény biztosítása egyúttal jó alkalom, hogy autónkon - mely az évek során a szükséges karbantartást és ésszel történő használatot megkapta ugyan, de ebben kimerült a törődés - szerét ejtsem a régóta halogatott, már nagyon tervezett beavatkozásoknak. Az apróbb kozmetikai igazításoktól a régen elmaradozott alkatrészek pótlásán át a komolyabb javításokig és komplett rendszerek cseréjéig mindenre sor kerül. Ehhez pár vezérelvre szükség lesz:

1. Minden csütörtökön fellövök ide egy blogposztot.

A projekt sikerének kulcsa is lehet. Mert ha azt hiszed, kedves Olvasó, hogy a te kedvedért dokumentálom az egészet, igazad is van, és remélem, jól szórakozik majd minden idetévedő amatőr autóbolond. Nade azért magamat is így fogom csak tudni igazán élesen tartani. És főleg számítok a kommentelők inspiráló véleményére :)

2. Hozzáértőkre bízom az autót, elkerülöm az itthoni bütykölgetés csapdáját.

Erre könnyen ráveszem magam, ugyanis félig se konyítok az autószereléshez. Bölcsész-sorstársaimhoz hasonlóan az ilyen jellegű akcióimat rendszerint egy kezelési útmutatóval (“da weiß man, was man hat”, ez nagyon fontos), egy marék biztosítékkal és egy kontaktsprével szoktam végigbennyhillezni.

3. Menedzselni persze magam fogom az egész művelethömpölyt.

A projekt mérete sem indokolná a szervezés kiszervezését, hiszen nem restaurálásról van itt szó, csupán annyi fejlesztésről, hogy a használós kocsi esküvői kocsivá elegánsodjon. Más megközelítésben: hogy a „nagyon jó autó” elől elhagyhassam végre „a korához képest”-et. Meg aztán az elmúlt 5 év során annyira azért megismertem a paripát, hogy (esetleg némi szerelői segítséggel) általában rá tudjak mutatni, mikor melyik bigyót kell cserélni-szerelni. (Legföljebb karburátornak szólítom a katalizátort, nade ki nem.) Meg az alkatrészvásárlások közül is jópárat nyélbe tudok ütni ügyesen, okosan, és lehet, hogy néhány sminktükörlámpa-búra bepattintása szintű műveletet is el tudok végezni saját kezűleg.

4. Fotózok előtte és utána.

Ugye mindig szebb a végeredmény, ha látjuk, honnan jöttünk?

5. Csak takarékosan, nem engedem elszállni a költségeket.

Hacsak nem találok egy elásott kincsesládikót Pongo-Pongo szigetén, akkori ezt is ugyanolyan könnyen betartom, mint a hozzáértőkre bízást (még ha a kettő rövidtávon üti is egymást). Miután a projektre egy egész évet szánok, lesz türelmem a legjobb vételeket fölkutatni.

6. Cél a gyári állapot.

Legalábbis olyan közel merészkedek hozzá, amennyire - ésszerű keretek közt - lehet. Tuning kilőve, se optikai, se műszaki okosításra ne számítsunk, a beépítendő alkatrészek is eredetiek, azaz bontottak lesznek (hiszen ehhez gyári újonnan már nem terem, meg azok persze a takarékosságra is csak árnyékot vetnének), netán legvégső esetben egy-egy megtévesztésig hasonló utángyártott. Oké, az esküvői rózsabokréták azért egy napra elférnek rajta :)

Szóval ezek közt a cölöpök közt fogunk kacskaringózni, és egyiket se ér föllökni.

Fogadásokat azért lehet kötni. Magára a paripára és a sorra kerítendő temérdek műveletre a következő posztban derül fény.