A mi Passatunk ajtaján is pont olyan jólesik benézni, mint bármelyik öreg autóén, amire vigyáztak. De azért ha kicsit tovább fürkésszük a beltér részleteit, már gyanút foghatunk, hogy több szempontból (kényelem, élmény, látvány és biztonság) is kisebb-nagyobb reszelésre szorulnak.

Menetkomfort

A boldog kilométerfalást csak a menetzaj árnyékolja be (a klíma hiányán kívül persze, de erről már volt, és lesz is szó). Autópálya-tempónál bármilyen kulturált beszélgetés is szájról olvasós rikoltozásba torkollhat, de hosszútávon már egy országúti 90-100-nál is láb alatt van a szüntelen zúgás. Ennek orvoslására fogok bevetni valami hangszigetelős-rezgéscsillapítós módszert, ami azért nem jelenti azt, hogy magam állnék neki szétrámolni az ajtókat meg kituggyamiket: inkább begurulok egy hifibeépítő műhelybe, ahol hifi nélkül is biztos megteremtik a boldog csendet az autóban.

Vezetési élmény

Egy fordulatszámmérő rendszeresítése után egész biztos még jobb lesz vezetni a Passatot. Nem mondom, így vaktában is elég határozottan megy, de nyilván a motornak is jobbat tenne, és néha többre is képes lenne a 90 lóerő, ha több fogalmam lenne, mit művelek éppen. Ezért szeretném a jobb oldali órán a pontos idő helyett végre az aktuális fordulatszámot látni. Valószínűleg 1988-ban sem a mérnökök gondolták úgy Wolfsburgban, hogy a sofőr jól ellesz majd a hangalapú fordulatszám-tippeléssel, ebben inkább a vásárlókat az extra felszereltség felé terelő kegyetlen (de biztosan eredményes) marketingeszközt vélem felfedezni.

A felextrázott példányokban (a sportos Passat GT-ben pedig szériában is) ott vigyorog a drehzahlmesser, és valahonnan úgy rémlik, mintha az alap CL felszereltségben (azaz a mi paripánkban) is oda volna vezetve a jeladó a nem létező műszerhez. Ha most is megtaláltam volna, hol olvastam ezt az örömhírt, nyugodtabb is lennék. Ezt még elő kell kutatnom, addig meg drukkolok, hogy ne csak egy régi félreértésre emlékezzek, és tényleg elég legyen a helyére pattintani a másik órát, majd kacagva folytatni a műszerfal (klímabeszerelés miatt egyébként is esedékes) szétbuherálását.

Látvány

Esztétikai kívánnivalók már népesebb számban akadnak. A műszerfal is a korához méltó fakószürke árnyalatban dísztelenkedett, míg csodát nem tett vele az első kezembe akadó műszerfalápoló spray. (Esetünkben Prevent matt/selyemfényű, de biztosan bármelyik kollegája is ugyanezt cselekedte volna a helyében.) A színe szép feketére frissült, a port se mágnesezi azóta annyira, és az igazi minőségérzetet nyújtó puha tapintása is megmaradt.

Egy mélyreható belső tisztításra is sort kell kerítenem. Ha valamit, hát ezt biztosan ki tudom vitelezni magam is, az autókozmetikusok őszinte csalódására. A szellőzőtisztítást azért szakemberre bíznám, de az időről időre kipöfékelt porfellegekre és szűrőszivacs-darabokra valószínűleg a (nyilván áttisztítás után) beszerelendő klíma fog megoldást nyújtani.

Akad jópár olyan apróság is, mint pl. egy törött szellőzőrács, a műszerfalon a korábbi sufniextra leszerelése után kiluggatva maradt takarólapocska, a napellenző-világítás kipottyant plexibúrái és hasonlók. Mondhatnánk, hogy ebben a korban ezek természetesek – de ne mondjuk!

Látványos kopásnak indult a váltószoknya és a (házilag beszerelt, de kitűnő) könyöklő is, amelyek cseréjén még gondolkodok: egy plusz tolvajriasztó funkciót látok bennünk ugyanis, amit igazából nem szeretnék megszüntetni. (Ezt persze nevezhetnénk akár nyúlszívű túlóvatosságnak, de az országosan egyszámjegyű autólopás-felderítési arány eléggé meggyőz róla, hogy csak a megelőzésben és a tettenérésben bízhatunk. Szóval, még ha szerencsére nem is merül ki ennyiben a kocsi védelme, azért lehet, hogy inkább nem mondok le erről a pszichológiai cselvetésről.)

Biztonság

Félig az elegancia, félig a biztonság miatt szeretnék a típusba passzoló szőnyegekkel felszerelkezni: tudjuk, milyen érzés, ha a pedálok közé keveredik az elszúrt formájú, méretű (vagy csak túl ritkán a helyére taszigált) szőnyeg. Tapasztalatom szerint nem kicsit halálközeli élmény.

A szivargyújtó is számít. Aszongya a kezelési útmutató: „a szivargyújtó kikapcsolt gyújtásnál, kihúzott gyújtáskulcsnál is működik, ezért a gépjárműben ne hagyjon gyermekeket felügyelet nélkül.” Szóval emiatt az egyetlen nyomorult, sohase használt szivargyújtó miatt tiltsam meg a csillogó szemű kölöknek, hogy beüljön a kocsiba kormányt tekergetni? Azt már nem. Szépen kieszkábálom belőle a gonosz fűtőspirált, elég, ha a dugasz igazából csak egy dizájnos kupak lesz. Így válik a Passat egycsapásra gyerek- és bolondbiztossá.

Hátul középen az ötödik utast illene visszahelyezni jogaiba: az még hagyján, hogy csak egy kétpontos medenceöv jut neki, de sokkal félelmetesebb, hogy fejtámla egyáltalán nem. Ez utóbbit igyekszek pótolni, bár előbb utána kell néznem, az ülés szerkezete hagy-e esélyt egy fejtámasz utólagos beeszkábálására.

A fejtámlával a vezetőülésben is csak a baj van. Egy termetesebb sofőr (mondjuk például én), ha nem akarja a tetőablakon kidugni a frizuráját, kénytelen jól hátracsavarni a háttámlát. Ezzel viszont a fejtámasz és a fej között jó húszcentinyi távolság keletkezik, esélytelenné téve a jómadarat egy finom ostorcsapás-sérülés ellen. Egy GL felszereltségű példány sofőrülése (a derékmagasságba beépített plusz állítótekerentyűvel) erre bizonyára megoldást ad, így nem lepődnék meg, ha eccercsak rászánnám magam a beszerzésére.

Ezek a tervek jelentik hát a lécet, amit épp csak annyira tettem alacsonyra, hogy már kötelező legyen lendületből átvinnem.