Jó a kipufogó. Jó a kipufogó! Az előzmények ismeretében óvatosan jelentem ki, de a hangja már három napja meggyőző.

Lassan két éve tűnt föl először, hogy valahol valami valamiért zörög. Miután lassan sikerült beazonosítani, hogy főleg gyorsításkor és alapjáraton, na meg hogy lentről szól, a legközelebbi karbantartáskor, ha már a gyújtáson úgyis állítani kellett, megnézettem a kipufogót. A szerelő jó hírrel szolgált: a furcsa hangot a túl nagy előgyújtás okozta, a kipufogóhoz nem kell nyúlni, annál is inkább, mert semmi javításra érdemes baja nincs.

Gyanútlanságomra mentségül szolgáljon, hogy hű kalauzom, az „Amit az autóról tudni kell” igazolni látszott a jó szakit:

(Mészáros Ferenc: Amit az autóról tudni kell, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984.) 1.1.1. A benzinmotor és segédberendezéseinek hibái

Valóban, gázadáskor mindig nagyon megérkezett a borzasztó krampácsolás, csakhogy ez a gyújtásbeállítással is változatlan maradt.

Kábé tavaly ilyenkor szerelőt váltottam, miután rájöttem, hogy a munkahelyem közelében addig is majd’ hasra estem egy jó hírű műhelyben, csak valahogy sose tűnt föl, hogy annyira ott van. (Ez egy csapásra megoldotta az autószervizelés körüli logisztikai és időzítési parákat, igen jót téve az én ideg- és a Passat műszaki állapotának.) Az új szerelő már kitapintotta a zavart az erőben, be is tömített valami ragaccsal egy rést a nemtommelyik dob és cső csatlakozásánál. Jobb lett, de csak az ezt megelőző pusztulathoz képest.

Idén júliusban – már a projekt részeként – újra megkértem a mestert, ugyan faragjon már rajta valamit, pláne hogy ismét vállalhatatlanra romlott a talajmenti hangzavar. Eddigre lélekben már fölkészültem a kipufogócserére, de ismét csudajó hírt kaptam: csupán valami elégett bilincset kellett pótolni, meg talán kicsit hegeszteni is, megint egy cső és dob találkozásakor. Olyan olcsó volt, hogy alig hittem. Ennek megfelelően viszont a csühögés csak enyhült, de meg nem szűnt, sőt augusztus-szeptemberre megint megcombosodott.

Hétfőn reggel végre elvittem egy igazi kipufogószervizbe, hogy délután már élvezhessem is a Passat rég nem hallott, egészséges morgását, a legkisebb csörgés nélkül. A korábban szorított-ragasztott-hegesztett csöveket 30 kakaó ellenében újakra cserélték (csak hogy igazam legyen a 25-75-ös tippel), és csodák csodájára azóta nagyon szépen brummog. Párszor direkt megkínoztam szegényt padlógázzal 5-ösben 40-ről 45-re, csak hogy elaléljak, mennyire nyomát se hallom a lélekszaggató csörömpölésnek. Ha meg aztán ugrok egy egészségeset 20-ról 50-re (városban tesztelünk), igazán hallom a 90 vadló mennydörgését.

Ennyi kellett hozzá. Persze általános karbantartásra ezután is a bejáratott helyre viszem a kocsit, de a tanulságom az, hogy ha speciális nyavalyát kell megoldani, akkor azért a szakszerviz az szakszerviz.